Témák » Szerelem idézetek
Játsszunk, játsszunk szerelmet
játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,
legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múlt
és felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmek
néznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,
hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,
hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid ujjukra,
vagy kulcsold kezed imára és írd újra hited,
jöjj hát, mosollyal arcodon, játsszunk szerelmet,
játsszunk lebbenő szellőt nyári hőségben,
csillagfényt a titkokról hallgató sötétlő éjben,
simogató szép muzsikát a monoton csöndben,
egy érintést a bőrön az érinthetetlenségben,
játsszunk ölelkező párt, izzadt testünket fedje
jótékony homály, hálás mosolyod én lássam és
én köszönjem meg kitárulkozásod, hogy
magadba fogadtál, játsszunk hát, játsszunk
boldog embert, kiknek az ég egymást adta ajándékba,
játsszunk hát szerelmet Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit \\\\\\\\\\\\\\\\'hoz ki\\\\\\\\\\\\\\\\' belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember. ...találkoztam nőkkel, akiket első látásra úgy ítéltem meg, hogy engem várnak. Nekem valók: a vérmérsékletük, a gondolkozásunk, az ábrándozásunk, a vágyakozásunk egyforma. Keressük egymást... Furcsa találkozások ezek... Az ember egyszerre ráismer a nőre, bár azelőtt soha nem látta. A kézfogásunk, a tekintetünk, a vérünk lüktetése, a vágyunk... összetalálkozik, mint alagútban az ásók.