Javíthatatlan

Aztán megismertem Őt....Azt az embert Aki levett a lábamról anélkül, hogy Ő ezt tudta volna. Olyan mintha az eddigi hiányzó darab az életemből Vele előkerült volna. Van Benne valami ami jobban érdekel eddig bárminél. Amit bármi áron kiderítenék, megfejtenék, és végül megszelídítenek... De csak is magamnak.

De elveszett a sötétben. Olyan mélyen volt,hogy úgy tünt nincs remény.
Mégis hiába volt előtte a kiút, észre sem vette. Nem akart belevonni a sötét, mély, tele veszélyekkel teli, és bonyult, ugyanakkor izgató életébe. Így hát elengedtem Őt... Csak Ő maradt és a sötét javíthatatlan élete. Elengedtem Őt....