Hideg

Témakörök

Szerelem (223)

Kedvesemnek (37)

Vágyakozás (46)

Kihűlt szerelem (44)

Szerelmi csalódás (15)

Hűtlenség (8)

Csók (15)

Vallomás (11)

Viszonzatlan szerelem (10)

Szakítás (12)

Féltékenység (6)

Hiányzol (28)

Barátság (55)

Bizalom (19)

Beszéd (34)

Búcsúzás (14)

Megbocsátás (17)

Jóság (28)

Élet (150)

Sors (60)

Reménytelenség (24)

Szerencse (14)

Halál (58)

Öregedés (31)

Remény (46)

Veszteség (38)

Bölcsesség (352)

Lélek (75)

Becsület (8)

Valóság (47)

Igazság (40)

Idő (55)

Tudás (23)

Hazugság (26)

Mindennapok (33)

Vélemény (35)

Szépség (25)

Türelem (24)

Utazás (16)

Humor (18)

Szabadság (40)

Egészség (14)

Titok (24)

Állatok (22)

Sport (36)

Fájdalom (46)

Boldogság (58)

Harag (19)

Gyász (18)

Szeretet (131)

Szomorúság (22)

Csalódás (46)

Magány (48)

Vígasz (32)

Motiváció (57)

Bátorság (21)

Cél (35)

Emlékezés (29)

Álom (24)

Béke (2)

Bűn (32)

Hatalom (21)

Háború (21)

Haza (16)

Család (13)

Nők (60)

Gyermek (32)

Házasság (36)

Férfiak (50)

Otthon (5)

Munka (13)

Pénz (17)

Jog (9)

Siker (17)

Üzlet (15)

Vallás (27)

Ateizmus (11)

Isten (41)

Művészet (25)

Születésnap (4)

Valentin-nap (6)

Húsvéti locsolóversek (0)

Ballagás (0)

Karácsony (5)

Nőnap (2)

Anyák Napja (0)

Szilveszter, Újév (2)

Közmondás (62)

Sírfelirat (2)

Film idézetek (48)

Vicces (24)

Gyűlölet (30)

Félelem (39)

Döntés (45)

Dalszöveg idézetek (73)

Természet (4)

Tipp: ma );?> névnapja van.
Küldjön neki egy idézetet! Névnapok: www.nevnap.com

Szófelhő » Hideg

« Vissza a szófelhőhöz

« Első oldal

1

Utolsó oldal »

Idő

Értékelés

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Kétféle ember foglalkozik állandóan az Istenséggel: a hívő és az ateista. Ők kedvesek az Úr színe előtt. A hit számára csak az az ember veszélyes, akit ez a probléma hidegen hagy.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Piros tollal jegyeztem fel a dátumot, amely naptól dermesztően hidegen hagy, ki mit gondol, terjeszt rólam, mert végeztem a kivagyisággal! Amely naptól nem érdekel, fel sem izgat, mi a menő, márkás, nagyágyús, decens és a legfrissebb trend szerinti.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Éjjelente, amikor leoltjuk a lámpákat és lefekszem, még mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy a lábam a takaró alatt van-e. Már nem vagyok gyerek, de… nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat, felsikoltanék. Igen, olyat sikítanék, hogy még a holtak is felébrednének. Ilyesmi természetesen nem történik, ezt mindannyian tudjuk. (…) Az ágyam alatt rejtőző lény, aki arra vár, hogy elkapja a bokámat, az sem valóságos. Jól tudom ezt, és azt is, hogy ha elég óvatos vagyok, és a takaró alatt tartom a lábam, sosem lesz képes megfogni a bokámat.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak s virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem is perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást.

1
2
3
4
5

Beküldő: idézetek.eu

Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!

Agatha Christie

1
2
3
4
5

Szerelmi csalódás

Beküldő: idézetek.eu

Átölelte őt. Nem ellenkezett. Forrón egymáshoz simultak. De amikor szétváltak, a férfit megütötte a gyönyörű, kék szempár különös, hideg, számító pillantása.

1
2
3
4
5

Kihűlt szerelem

Beküldő: idézetek.eu

Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki ez?!" Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a "szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet. Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet.

Facebook
csoport

iGoogle
modul

Idézetek
a honlapodra

Népszerű fórum témák

Mit olvasol most?

Te hova menn�l dolgozni k�lf�ldre?

Legfrissebb kommentek

Mit olvasol most?

Te hova menn�l dolgozni k�lf�ldre?

Új témák

Te hova menn�l dolgozni k�lf�ldre?

Mit olvasol most?